Gyermekkori Traumák Következményi
2014.12.17 13:07
Mindannyian emberi kapcsolatokban, érzelmek sokasága közepette növekedünk, fejlődünk. Trauma akkor és ott keletkezik, ahol a külső elvárások és a belső szükségletek ütköznek.
Amikor szándékaink, vágyaink meghiúsulnak, szorongást és más negatív érzéseket élünk át. Ha nincs segítség, amellyel feldolgozhatjuk az élményeket, akkor a passzivitás állapotába szorulunk be. Ez az állapot ég be a sejtemlékezetbe, a memória mélyébe, főként az érzelmi memóriába, melynek nincs időkorlátja.
Létünk a biztonságot adó szeretettől függ, melyben babaként születünk. Az első öt év a súlyosabb; a sérüléseket megalapozó, míg a többi már következmény, mert nem vagyunk egészségesen fejlődő személyiségek.
Az elhanyagolás, a szeretethiány, a magára hagyottság, a „nem vagyok képes” helyzeteibe beragadás a blokkoltságokat hozza létre; és az esemény, amiben szenvedünk, maga a trauma.
A fizikai és verbális abúzus, az elhagyás, a szülővesztés, az érzelemhiány, rideg környezet, az elhanyagolás, de a szeszélyes, kiszámíthatatlan érzelmeket adó szülői magatartás is traumatizál.
Az ilyen traumák következményeként jönnek létre a tanulási nehézségek, az írás -és olvasásproblémák, a figyelemi és viselkedési zavarok.
Ha magunkon, illetve gyermekünkön tapasztaljuk a tanulási nehézségeket, szembe kell néznünk a múlttal. Gondoljuk át, hogy nem történt-e velünk kellemetlenség, kudarc iskolás éveink során. Ezeket az élményeket érzelmileg semlegesítenünk kell.
Az eseményeket meg nem történtté nem tehetjük, de a hozzá kapcsolódó negatív érzelmi töltetet megszüntethetjük. Ehhez az alternatív gyógyászatban találhatunk eszközöket, melyek közül kiválaszthatjuk a nekünk, illetve gyermekünknek leginkább megfelelőt.