Petefészekciszták és policisztás petefészek szindróma

A petefészekciszta nem azonos a policisztás petefészekkel. Ebből akkor jön létre, ha a tüsző valamilyen ok – általában ösztrogéndominancia vagy egyéb hormonális zavar, stressz hatás, esetleg magzati korban a károsodott tüsző – következtében nem képes megérni vagy megrepedni, és a petesejt kiszabadulni. Ilyenkor a bennragadó tüsző cisztává alakul. A ciszták általában egyoldaliak, amelyek ultrahangvizsgálattal könnyen felismerhetők. A méhnyálkahártya túlépült, a menstruáció pedig többnyire rendszertelen, fájdalmas és bőséges.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) ezzel szemben korábban, általában már a nemi érés idején kezdődik pecsételő vérzéssel, rendszertelen, ritka és kismennyiségű menstruációval, valamint szőrösödéssel, pattanásokkal és súlygyarapodással. Az életkorral súlyosbodó állapotra jellemző a nehezen csillapítható édességvágy (szénhidrátfüggőség) is, mely mögött a sejtek csökkent inzulinérzékenysége áll. A megnövekedett inzulinszint következtében kialakuló ciszták – amelyeknek hátterében genetikai tényezők is hatnak – mindkét oldali petefészekben kialakulnak. Ultrahangvizsgálattal az ilyen petefészek külső rétegében többszörös ciszták láthatók.

A magas inzulinszint idővel a hormonális folyamatokba is beavatkozik, és jelentősen növeli a petefészek férfihormon termelését. Mivel nincs elegendő progeszteron, a fokozódó ösztrogéndominancia és a férfihormonok hatás mind teljesebben gátolja az ovulációt. Sok esetben ezért meddőség alakul ki. A petefészek működészavara mellett pajzsmirigy működési zavarok is létrejöhetnek.

A progeszteronszint mindkét körforma esetén nagyon alacsony. Az ösztrogénszint policisztás ovárium esetén ugyan szintén alacsony, de az alig jelenlévő vagy hiányzó progeszteronhoz képest még így is viszonylag magas.

A PCOS állapotát a táplálkozási hibák, a fizikai inaktivitás és a stressz hatások tovább súlyosbítják.

A diagnózist az ultrahang vizsgálat biztosítja, de a kétféle cisztás elváltozás elkülönítését a hormondiagnosztika és az inzulinszint mérése teszi lehetővé. Mivel a probléma fenntartásában a finomított szénhidrátokban gazdag táplálkozásnak, a mozgáshiánynak, a stressznek és az elhízásnak komoly szerepe van, elsősorban ezeken kell változtatni. A hormonális zavart szintén orvosolni kell. A petefészek működészavara kapcsán ezért e progeszteron pótlása kézenfekvő és logikus, amely azonban csak életmódbeli változásokkal együtt hatékony.