Mióma

A méh az emlőhöz hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Ösztrogén dominancia esetén nemcsak a méhnyálkahártya túlépülése, de izomszövetének jóindulatú burjánzása, miómája is létrejöhet. A mióma az emlőcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat.

A kialakuló panaszok a mióma elhelyezkedésétől függően változnak.  Fő tünetei a gyakrabban ismétlődő vérzés és az alhasi érzékenység, de a mióma sokszor ezek nélkül is fennállhat. Észlelésekor mielőbbi oki kezelésre, a hormonális zavar megszüntetésére kell törekedni, hogy a méh eltávolításának lehetősége fel se merüljön. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor már csak a műtét segít, mert a mióma túl nagyra nőtt, vagy olyan panaszt okoz, amely beavatkozást tesz szükségessé. Az ok azonban legtöbbször a méh eltávolításával sem szűnik meg, mivel a mióma oka többnyire nem a méhben van.

A jóindulatú daganatok közé tartozik a méhpolip és a méhnyálkahártya túlburjánzása is. Ezek oka szintén nagyrészt az ösztrogén túlsúly. Utóbbi elváltozás a menopauza körüli időszakban különösen gyakori. A méhnyak daganatos elváltozása a gyakoribb rosszindulatú elváltozások közé tartozik. Azért is, mert a méhnek ez a része van legjobban kitéve külső hatásoknak. A kóros elváltozás a méhnyak területéről vett kenetből már korai stádiumban kimutatható.

Míg a méhnyakrák a többször szült nők betegsége, a méhtest rákja a még nem szült nők esetén fordul elő gyakrabban. A legjellemzőbb tünetek az indokolatlan, ciklustól független vérzések, a menopauza után pedig a szabálytalan vérezgetések. Megbízható diagnózist csak a méhnyakhártyából vett szövettani minta vizsgálata biztosít. Kialakulásában az ösztrogén dominanciához veteő állapotok kockázati tényezőt jelentenek.