Jó- és rosszindulatú daganatok

Amikor a sejtek valamilyen ok folyamán felszabadulnak a gátló hatások alól és egyre gyorsabban, kontroll nélkül kezdenek osztódni, daganatos elváltozás jön létre. Bár ez ellen a szervezet számos biztonsági rendszerrel rendelkezik, a védelmet a belső és a külső környezet káros hatásai – táplálkozási hibák, túlsúly, mozgáshiány, káros szenvedélyek, vegyszerek, stressz hatások, elektroszmog, - nagymértékben gyengítik. A súlyos, vagy régóta fennálló ösztrogén dominancia azért kockázatos, mert növeli az esélyt a szövetburjánzásra, főleg az ösztrogén érzékeny női szervekben. Ha emellett káros hatás, genetikai hajlam vagy erős belső félelem is jelen van, nagyobb a valószínűsége, hogy kialakul a rákos folyamat.

Jóindulatú mellcsomó és emlődaganat

A mellcsomó az emlő bizonyos sejtjeinek jóindulatú szövetszaporulata, amelynek egyik fő oka a tartós és túlzott ösztrogénhatás. Az emlő jelentős részét alkotó zsírszövetben az ösztrogénhatású vegyületek könnyen raktározódnak, és mivel a női mell kifejezetten ösztrogénérzékeny szövet, nagyobb valószínűséggel jön benne létre kóros sejtburjánzás. Mindez a mell feszülését, csomók vagy durvább kötegezettség megjelenését okozhatja, súlyosabb esetben pedig rosszindulatú elváltozást hozhat létre.

A rosszindulatú daganatot az különbözteti meg a jóindulatútól, hogy az elváltozás kötöttebb, nehezen mozgatható, és idővel az emlő bőrét is behúzza, amely miatt a bőrfelszín egyenetlenné válik. Jellemző a fájdalom hiánya és a környéki nyirokcsomók duzzanata, valamint az áttétképződés.

A daganat felismerésében segítségre van az emlők rendszeres önvizsgálata, amelyet röviddel a menstruációt követően kell végezni. A legjobb a vizes bőrön szappanos kézzel végzett vizsgálat, mert így a bőr tapadása kiküszöbölhető. Mindkét emlőt és hónaljat gyengéden végig kell tapintani, továbbá az emlők bőrét és szimmetriáját tükör előtt is meg kell figyelni. Ha gyanús elváltozás kerül észlelésre, az esetleges rosszindulatúság kiszűrésére szakemberhez kell fordulni. Az idejében felfedezett emlődaganat a legtöbb esetben sikeresen gyógyítható.

A vizsgálat történhet még a megfelelő, erre a célra készült kézilámpával történő átvilágítással.

A képalkotó eljárások értéke az emlődaganattal kapcsolatban korlátozott. Mire a szűrésen alkalmazott röntgenvizsgálat révén a daganat észrevehetővé válik, keletkezése óta már évek teltek el. A mammográfia a daganatban lévő meszesedő gócok kimutatása révén azonban igazolhatja a daganat jelenlétét. Az ultrahang szelídebb ugyan a röntgensugárnál, de a kisebb elváltozások kevésbé láthatók. Kíméletes lehetőség a szomatoinfra vizsgálat, amely nagy biztonsággal képes kimutatni a gyulladással járó daganatos elváltozásokat.

Mióma és rosszindulatú méhdaganat

A méh az emlőhöz hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Ösztrogén dominancia esetén nemcsak a méhnyálkahártya túlépülése, de izomszövetének jóindulatú burjánzása, miómája is létrejöhet. A mióma az emlőcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat.

A kialakuló panaszok a mióma elhelyezkedésétől függően változnak.  Fő tünetei a gyakrabban ismétlődő vérzés és az alhasi érzékenység, de a mióma sokszor ezek nélkül is fennállhat. Észlelésekor mielőbbi oki kezelésre, a hormonális zavar megszüntetésére kell törekedni, hogy a méh eltávolításának lehetősége fel se merüljön. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor már csak a műtét segít, mert a mióma túl nagyra nőtt, vagy olyan panaszt okoz, amely beavatkozást tesz szükségessé. Az ok azonban legtöbbször a méh eltávolításával sem szűnik meg, mivel a mióma oka többnyire nem a méhben van.

A jóindulatú daganatok közé tartozik a méhpolip és a méhnyálkahártya túlburjánzása is. Ezek oka szintén nagyrészt az ösztrogén túlsúly. Utóbbi elváltozás a menopauza körüli időszakban különösen gyakori. A méhnyak daganatos elváltozása a gyakoribb rosszindulatú elváltozások közé tartozik. Azért is, mert a méhnek ez a része van legjobban kitéve külső hatásoknak. A kóros elváltozás a méhnyak területéről vett kenetből már korai stádiumban kimutatható.

Míg a méhnyakrák a többször szült nők betegsége, a méhtest rákja a még nem szült nők esetén fordul elő gyakrabban. A legjellemzőbb tünetek az indokolatlan, ciklustól független vérzések, a menopauza után pedig a szabálytalan vérezgetések. Megbízható diagnózist csak a méhnyakhártyából vett szövettani minta vizsgálata biztosít. Kialakulásában az ösztrogén dominanciához veteő állapotok kockázati tényezőt jelentenek.

A rosszindulatú folyamatok megoldási lehetőségei

A rák hatékony gyógyításának még ma sincs egységes, tudományosan biztos megoldás. Csak kezelések és próbálkozások vannak a kemo-, a sugár-, és a sebészeti terápia kombinációi révén. Az egyes szervek eltávolítása nemcsak anatómiai és hormonális, de mély lelki következményekkel is jár. E módszerek érveit és ellenérveit, előnyeit és kockázatait ezért minden döntés előtt alaposan mérlegelni kell. Bármennyire konkrét és hatékony segítségnek tűnnek is ezek, ha az életmód ma régi módon halad tovább, önmagunkban és hosszútávon aligha segíthetnek.

A gyógyulás alapvető tényezője az okok felderítése. Ezért fizikai szinten az életmód és a környezeti hatások, lelki szinten az élethelyzetek megélésének módja és a konfliktusok kezelésének képessége jelentik.  Ehhez teremt alapot a genetikai hajlam és járul hozzá a hormonegyensúly zavara. A megoldás terén a legtöbbet a páciens tehet önmagáért. Ide tartoznak a negatív gondolatok halogatás nélküli átalakítása, valamint a testi és lelki problémák rendezése.

A fizikai test gyógyításához a táplálkozás átalakításán túl a szükséges tápanyagok bevitele és a káros szokások elhagyása is hozzátartozik. A magas rosttartalmú növényi táplálék nemcsak a bélműködést tartja megfelelő állapotban, de segíti a méreganyagok kiürülését, és erősíti az immunrendszert is.

A környezeti ösztrogénterhelés miatt alapvető feladat a kemikáliákat tartalmazó termékek szigorú megválogatása is. A természetes progeszteron sejtburjánzást gátló hatása ma már nem szorul bizonyításra, a kérdés nem az, hogy szükséges- e a pótlása, hanem az, hogy milyen mennyiségben és formában van rá szükség.

Mivel a rászűrés és a diagnosztikai módszerek mind már kialakult elváltozást észlelnek, a daganatos betegségek elkerülésének legbiztosabb módja a megelőzés. Sokan azonban csak vészhelyzet esetén válnak nyitottá.

A megelőzés azon lépések összességét jelenti, amelyek elkerülhetővé teszik, vagy csökkentik a kockázatnövelő tényezők hatását és javítják az életminőséget. Ezek közé nemcsak az életmód átalakítása tartozik, de a káros vegyszerek és az értéktelen élelmiszerek tudatos kerülése, a stressz hatékony kezelése, valamint a hormonegyensúly kialakítása is, amelyek mind a megelőzés egy- egy lényeges szempontját képezik.